A Balaton és a Hévízi-tó kialakulása

A mai Balaton helyén 9 millió évvel ezelőtt a Pannon tenger hullámzott. 3 millió évvel ezelőtt a tenger visszahúzódott, és környék Európában a legsűrűbben borított vulkánok földjévé változott. A vulkánkitörések és a kéreg mozgások következtében a mai Meleg hegyen feltört az első Hévízi-forrás, amelynek feltörési pontja az elkövetkező millió évek során a mai helyére tolódott át. A vulkáni tevékenység megszűnése után a szél és a víz formálta a mai tanhegyeinket. A szél a finom löszös pannon homokot a Balaton déli részére fújta át, a bazaltlávával fedett részek viszont megtartották eredeti szintjüket és különös formát kaptak. 20.000 évvel ezelőtt a Balaton medencéje lassan feltöltődött csapadék,- és a folyók vizével. Körülbelül 10.000 évvel ezelőtt volt a Balaton kiterjedése a legnagyobb, mint 12.000 négyzetkilométer.

A római időkben a Balaton kiterjedése körülbelül a mai szinten lehetett, ekkor vált jelentőssé fenéki átkelőhely. Majd ismét hűvösebbé vált az időjárás, ekkor az balatoni átkelőhely átterelődött Zalavár felé. A Balatoni Múzeum bemutatófilmje nagyon negatív jövőt jósol a Balatonnak, mely 2200-ra fürdésre teljesen alkalmatlanná válhat.

A mai Balaton méretei: 595 km2 területű, 1,8 km3 térfogatú tó középvízállása 104,5 m Adria feletti magasságban van, átlagos vízmélysége 3 m, legmélyebb pontja a Tihanyi kútnál 12 m. Legkeskenyebb pontja 1,5 km, legszélesebb a Balatonfűzfőnél, majdnem 14 m. 44 vízfolyás táplálja melyből legnagyobb a Zala folyó. Egyetlenegy épített kifolyása a Sió csatorna, melyen keresztül a Siózsilippel szabályozott Balaton vize Bogyiszlónál a Dunába torkollik.

Források: Balatoni Múzeum kiállítás anyaga