A Hévízi-tó vidéke a jégkorszak után

A múlt a lábunk alatt – mit rejt a Hévízi-tó környéke? 

Amikor a Hévízi-tó környékén sétálunk, többnyire a felszínt figyeljük: a vizet, a nádasokat, az erdőket, az ösvényeket. Pedig a valódi történet nem előttünk, hanem alattunk húzódik. A tó medrét és a környező területeket változó vastagságú tőzegréteg borítja – egy természetes archívum, amely az elmúlt tízezer év eseményeit őrzi. 

Ez a tőzeg fiatal képződmény: a jégkorszak lezárulását követően, a tavak és mocsarak lassú feltöltődése során jött létre. A vízbe hulló növényi részek – levelek, szárak, termések, olykor fatörzsek darabjai – oxigénszegény közegbe kerültek, ahol nem bomlottak le teljesen. Így rétegről rétegre halmozódtak fel, és létrehozták azt a több méter vastag tőzegtestet, amely ma is ott van a lábunk alatt. 

A tőzeg nemcsak anyag, hanem idő is. A felső rétegek fiatalabbak, lefelé haladva pedig egyre idősebb korszakokba jutunk vissza. A Hévíz környéki tőzegszelvényekben például a felső, 60 cm mélységű réteg nagyjából Kr. e. 1700 idejéből származik. Mélyebben, 160 cm-nél már Kr. e. 3200, 210 cm-nél Kr. e. 4900, 280 cm-nél Kr. e. 6700, míg a legalsó, 480 cm mélységű rétegek egészen Kr. e. 10 150 körüli időszakba vezetnek vissza. 

De honnan tudjuk, mi történt ezekben az időkben? A válasz az apró részletekben rejlik. A tőzegben nemcsak növényi maradványok őrződtek meg, hanem hatalmas mennyiségben virágporszemek, azaz pollenek is. Ezek fala vastag és ellenálló, ezért az oxigéntől elzárt közegben évezredeken át megőrzik alakjukat. Minden pollenszem egyfajta "azonosító", amely elárulja, milyen növényhez tartozott. 

A tőzegből vett minták pollenvizsgálata lehetővé teszi, hogy időről időre rekonstruáljuk a táj növényzetét, és azt is, mikor milyen változások zajlottak le. A legmélyebb rétegek – a jégkorszak utáni első évezredek lenyomatai – arról tanúskodnak, hogy a felmelegedő klíma idején a környéket erdeifenyőből és molyhos nyírből álló, ligetes fás állományok uralták. A lombos fafajok ekkor még alig voltak jelen, a táj jelentős részét lágyszárú növények, főként fűfélék borították. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban az erdeifenyő pollenjei szó szerint milliószám halmozódtak fel a tőzegben. 

Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az éghajlat melegebbé és szárazabbá válásával a fenyő és a nyír fokozatosan visszaszorult, miközben teret nyert a szil és a mogyoró. Ez volt az az időszak, amikor az erdők lassan záródni kezdtek. Néhány évszázaddal később, nagyjából 6800 évvel ezelőtt, a klíma tovább melegedett és csapadékosabbá vált. A fenyők háttérbe szorultak, és kialakultak a zárt lombhullató erdők, elsősorban tölgyekkel, majd megjelent a bükk is. Ez az állapot közel másfél évezreden át meghatározta a táj arculatát. 

A Kr. e. 4900 körüli, mintegy 210–160 cm mélységű rétegek már új fordulatot jeleznek. A pollenminta alapján a fafajok aránya csökken, miközben a lágyszárú növények pollenjeinek száma gyorsan növekszik. Ettől kezdve egyre világosabban kirajzolódik az ember jelenléte is: 4900 és 1650 évvel ezelőtt között a gabonafélék pollenjei állandóan jelen vannak, és több jellegzetes gyomnövény is feltűnik a mintákban. Ezek mind a földművelés és az állattartás nyomai. 

A Kr. e. 3200 után következő mintegy 1400 éves időszakban a tőzeg tanúsága szerint az erdők ismét záródni kezdtek, ugyanakkor a lombos fafajok aránya folyamatosan változott. A táj egyre inkább ember által alakított környezetté vált, ahol a természetes folyamatok és az emberi beavatkozások együtt formálták a környéket. 

Mindez azt jelenti, hogy a Hévízi-tó körül a föld alatt nem e gyszerűen "talaj" van, hanem egy több ezer éves történet rétegekbe rendezve. A tőzeg nem hallgat: ha tudjuk, hogyan kell olvasni, elmeséli, hogyan változott az éghajlat, az erdők, a nyílt területek – és hogyan vált az ember a táj egyik legfontosabb alakítójává. A múlt itt van a lábunk alatt. Csak le kell hajolni hozzá. 

Samu Zoltán Tamás

• Medzihradszky (2001, 2005); 
• Magyari et al. (2008); 
• Moore et al. (1991); Birks & Birks (1980)
• A kép illusztratív tájrekonstrukció a jégkorszakot követő időszakról, a Hévízi-tó környezetére jellemző paleobotanikai folyamatok alapján. A kép mesterséges intelligencia segítségével készült.